1427 Vízilabda SE

Az utolsó előtti mérkőzésünk a Csepeli VSE-vel, a pünkösdi hosszú hétvégére esett volna, ezért kezdeményeztük ellenfelünknél a mérkőzés elhalasztását. Közös megegyezéssel három nappal eltoltuk a találkozó időpontját. A mérkőzést végül a pünkösd utáni szerdán este 21:00 órakor játszottuk le a Budafoki kismedencében. Ez azt jelentette, hogy ezen a héten két bajnoki forduló várt ránk, egy szerdán és még egy vasárnap. A szerdai szeánsz egy csoportmérkőzés visszavágója volt. Október végén simán 14-3-ra nyertünk. Ellenfelünk az alapszakaszt végül a csoport utolsó, 9. helyén zárta 8 mérkőzésből 8 vereséggel (UVSE 19-4, KEAC 23-5, OSC Kft 15-5, HETE 14-5, 1427 14-3, MAFC A-Team 13-8, Alfa SC Kispest 21-5, Oázis SC 15-9). A rájátszásba a mi és az Oázis elleni eredményeiket hozták magukkal, amikkel a 7. helyen érkeztek, 0 ponttal, 12-29-es gólaránnyal és -17-es gólkülönbséggel. A Bajnokság második szakaszában eddig 7 mérkőzésük volt. Még decemberben, nagy csatában 10-9-re megverték a Sunday Boys együttesét, de 2018-ra már csak a 6 vereség maradt. (Oázis 2 13-7, Ozorai-Faterpóló 11-6, ELTE 15-5, Sunday Boys 13-8-ra visszavágott, Oázis 2 19-3, Oázis SC 20-4), így a 3 ponttal a tabella végén helyezkednek el. A vereségeknek a fogyatkozó létszám is egyik oka lehet. Eredetileg 21 fős, tehát igen bő keretük volt erre a szezonra. Ebből 19 fő játszott a mérkőzéseken. Áprilisban 9-11 fővel álltak ki a mérkőzéseken, igaz májusban, az Oázis SC ellen már 14-en voltak. Az ellenünk felálló gárda is jelentősen kicserélődött. Októberben 13-n voltak, abból a csapatból csak hatan maradtak tavaszra, hozzájuk öt másik játékos csatlakozott. Nálunk valamivel kevesebb mozgás volt Szirányi Bence, Nenádov Miki, Szemere Dani és Veszprémi Soma helyére Kalaus Valter, Fridrich Gábor érkezett, illetve játékos –edzőnk Plesztovits Pisti is vízbe szállt. A találkozóval kapcsolatban azt már előre sejtettük, hogy Gyollai János doktor még egyszer nem fog 0%-kal védeni és Tóth Kecskés Lacinak (TKL) is nagy bravúr kell ahhoz, hogy megint 81%-os védési hatékonyságot produkáljon. Az előzmények és az eredmények alapján viszont ezen a szerda estén csak a győzelem volt elfogadható a számunkra.

Május hónappal kezdetét vette a Bajnokság véghajrája. Már csak három mérkőzés maradt hátra az idei szezonból. A háromból az első találkozó egy csoportköri visszavágó volt az Oázis SC-vel. Az odavágót, novemberben 11-7-re ugyan elveszítettük, de ez elég nagy meglepetés volt, ahhoz képest, hogy a Széchy uszoda nagypályáján játszottunk és a 16 fős keretben a sok fiatal, ifjúsági korú játékos mellett számos, korábban több száz OBI-es mérkőzést lejátszó játékos is ott volt a csapatban, mi pedig kissé foghíjasan, meghatározó játékosok nélkül álltunk fel. A csoportkör után az Oázis a 7. helyen végzett, annak ellenére, hogy 8 mérkőzésükből 5-t megnyertek és hármat elveszítettek. A változást az jelentette, hogy menet közben kiderült, hogy az első fordulóban, a MAFC A-team ellen jogosulatlanul szerepelt náluk egy játékos és ez még további két fordulóban is megtörtént. Ezért a Fegyelmi Bizottság mind a 3 mérkőzést az aktuális ellenfélnek adta 5-0-val (az Alfa SC 9-7-re amúgy is nyert a 2. fordulóban, ezt változtatták meg 5-0-ra), és még 9 büntető pontot is levontak az Oázistól, így a 4. helyről visszacsúsztak a 7.-re. A rájátszásba ezért a Csepel és a mi mérkőzésünk eredményét hozták magukkal, ami 6 pontot, 26-16-os gólarányt, +10-es gólkülönbséget és a első (19.) helyet jelentette, amit azóta is nem meglepő módon tartanak. A rájátszásban eddig 5 mérkőzésből mind az ötöt megnyerték (Ozorai –Faterpóló 13-8, ELTE 18-2, Sunday Boys 18-8, Oázis Nonprofit Kft 17-9, Ozorai-Faterpóló 12-7). Az Oázis SC mindkét gárdájánál már megszokhattuk, hogy a téli átigazolási időszakban is igen aktívak, most sem hazudtolták meg magukat, az első csapathoz, az 1977-ben született Viola Róbertet igazolták le. Érdeklődéssel vártuk a találkozót, hogy kiderüljön ellenfelünk mekkora létszámmal és milyen csapatösszetétellel érkezik hozzánk, a Kőér utcába. Csattanós választ kaptunk a kérdésre. Az őszi bő kerethez képest, most csak 10 fővel voltak jelen és abból az együttesből csak négyen maradtak (Ádám Zsolt, Ábrahám István, Tiba Péter és Kállay Kristóf. A sok távolmaradó helyére zömében idősebb, rutinosabb játékosok érkeztek. Azt sajnos a Téli Kupán is megtapasztalhattuk (16—4-es vereség), hogy milyen az Oázis, ha idősebb játékosokkal áll fel (igaz a Kupában összevont csapatuk volt és kb. 60-40%-os volt az arány az első csapat tagjainak javára). Nálunk is voltak változások, de nem ilyen mélységűek. Szilágyi Balázs, Szóráth Szilárd és Pacsirszky Gábor hiányoztak az első találkozóhoz képest, helyükre Bánfai Balázs érkezett, illetve Plesztovits Pisti most nem csak edzőként, hanem játékosként is pályára lépett. Szirányi Bencére, Veszprémi Somára, Nenádov Mikire, Kalaus Valterre és Szemere Danira novemberhez hasonlóan most sem számíthattunk.